6.rész Az agyad helyett a szívedre hallgass!

Sziasztok :) Itt is lenne az új rész :) Remélem tetszeni fog! :) Komikat, Feliratkozásokat és pipákat remélem kapok :) Össze jön az öt komi? :)
Jó olvasást :)
Puszii

Az agyad helyett a szívedre hallgass!

- Maia kérlek, gyere! Ha bárki beszól vagy valami akkor én ott leszek. Mindig is is itt voltam neked, ezt tudhatnád! - mondtam neki, majd fel álltam és a kezemet nyújtottam. Elfogatta és lesétáltunk a többiekhez. Fura két alig ha felnőtt lányt látni terhesen. Így is csinosak mint mindig.

Kisétáltunk az ajtón, majd beültünk az autóba. Beültem a kormányhoz, Niall az anyósülésre, a lányok pedig hátra. Az úton csak a mellettem ülő férfivel beszéltem. Próbáltuk eldönteni a dolgokat, hogy mit hova és hogyan csinálunk a házban. Ha minden igaz ki lett találva, úgyhogy eddig minden oké. Vagyis csak volt oké.

Beértünk a bútor boltba.Megvettük a dolgokat, amiket el fognak szállítani a házunkhoz. Kimentünk az üzletből. Brian ott volt a kocsinál.

A lányokat megállítottam, az ajtónál, én és Niall pedig oda mentünk a férfihez.

- Mit akarsz már megint? - kérdezte a szőkeség

- Csak had beszéljek Lucy-val! - könyörgött

- Te tényleg ekkora segg vagy? Bazd meg teherbe ejtetted! Tönkre tetted az életét! - kiabáltam rá

- Tudom és sajnálom de... - Niall nem engedte beszélni

- Menj innen jó? Majd beszélhetsz vele, ha meg engedjük! Tűnés! - mondta majd Brian elment. A lányok oda jöttek, majd beültünk a kocsiba. Lucy duzzogott amiért nem engedjük a srác közelébe. Beszélne vele, de nem engedem a közelébe. És Niall sem. Majd megérti, hogy mi az okunk rá.

*

Sokszor halljuk Niall-el a sok sírást. Ahogy elmondják egymásnak, a terhesség velejáróját. És csak sírnak ez miatt. Nagyon rossz nekik ez. De nem tudnak most már semmit sem tenni. Megtörtént.

~ Három hónap múlva ~

** Niall Szemszöge **

Az emlékek előtörnek. Gyakrabban mint szeretném. De most ugyan ott, ugyan abba a pozícióban más gondolatokkal. Ez azt a rémes emléket hozza elő, amit két éve történt. Reményeim szerint, Maia, Lucy és a három gyerek épségben lesz. De ha bármelyiküknek baja esik azt nem bocsájtom meg magamnak.  Egyszer már átéltem ezt a dolgot. Bármilyen borzalmas, nem kívánom ezt az érzést egy rosszakarómnak sem.

- Haver nyugi! Minden rendben lesz! - ütögette meg a vállamat Harry. Ő is izgul, de annyira nem mint én. Tudja, hogy miért vagyok nyugtalan, de akkor sem fogja megtapasztalni amit én.

- Kérdezhetek valamit? - kérdeztem a göndör hajú sráctól aki egy bólintással válaszolt. - Mi van köztetek Maia-val?

- Haver jó kérdés. Igazából fogalmam sincs. A szívem azt mondja, szeressem és ne engedjem el. Az agyam viszont azt, hogy ne szeressem mert úgyis vissza megy Jason-höz.

- Tudod néha az agyad helyett a szívedre hallgass! - mondtam majd fel álltam és elkezdtem fel alá sétálni. A következő pillanatban kilépett az orvos Maia kórterméből.

- Önök Maia Mitchell hozzá tartozói? - kérdezte a fehér köpenyes férfi. Mi bólintottunk. - A két gyerek egészségesen született de még vizsgáljuk őket. Azonban Ms.Mitchell kómába esett. Nem sok időre, csak pár napra, maximum egy hétre. Nem kell aggódni, csak túlságosan megerőltette magát.Legjobb esetben nincsen baja. A legrosszab pedig annyi, hogy egy-két napig emlékezet kiesése lesz. - egyáltalán nem nyugtatott meg. Mi az hogy kómába esett és lehet hogy emlékezet kiesése lesz?

- Bemehetünk hozzá? - kérdezte Harry

** Harry Szemszöge **

- Bemehetünk hozzá? - kérdeztem, mert aggódtam. Nagyon remélem, hogy nem lesz baja.

- Persze, de legyenek halkan. - bólintottunk majd besétáltunk az ajtón. A fehér szoba szélén ott feküdt, mozdulatlan teste. Szomorúan néztem rá. 

** Két óra múlva **

Nem mozdulok mellőle. Nem ameddig ki nem nyitja szemeit. Amikor fel kel itt akarok lenni mellette. 

Az ágy mellett ültem, és kezét simogattam. Közben arra az estére gondoltam amikor megismertem.

[ Visszaemlékezés ]

A nem messzi kocsmában ültem, és ittam. Nem sokat csak épp hogy. Nem volt jó a hangulat, ezért elindultam haza.Kiálltam az ajtóba, majd meggyújtottam egy szál cigit. Hideg volt ezért farmer kabátomat össze húztam majd el kezdtem sétálni a házam felé. Miközben a sötét utcát jártam észre vettem egy kócos hajú lányt, egy szál semmiben. Ott állt az út szélén, és halványan azt mondta, hogy segíts. Lekaptam a kabátomat, majd gyorsan a lányra tettem. A férfi énem azt mondta, hogy segítsek rajta, a kanos férfi énem pedig azt hogy basszam szét. De nem tettem.

- K-köszönöm! D-De légyszi vigyél i-innen! - dadogta majd fel vettem a kezembe, és gyorsan el indultam a házamhoz. 

[ Visszaemlékezés vége ]

Ez volt az a nap, hogy megismertem a legjobb barátomat. És életem szerelmét. Tudtam, hogy nem hall meg, de én mégis beszéltem hozzá.

- Figyelj Maia. Tudom, hogy nem hallasz de azért elmondom. Te vagy a legjobb barátom. Akinek bármit elmondhatok. És persze te is elmondhatsz bármit nekem. De úgy érzem ez a kilenc hónap nem igazán volt az őszinteség éve. Vagy valami ilyesmi. Ezért elmondom mi nyomja a szívem. Az, hogy Szeretlek. És ahogy nézem te ezt már nem viszonzod. Amikor el mondtad nekem, hogy Szeretsz és szakítasz Jason-el. Boldog voltam, hogy végre megszereztem életem nőjét, de úgy tűnik neked ez nem tetszett. Szerintem észre sem vetted, hogy már nem balhézok és a cigiről is lemondtam. Miattad és az ikrek miatt is. De téged túlságosan elvakított, a két gyerek, hogy nem figyeltél erre. É most rájöttem valamire. Neked nincsen szükséged rám! Ezért el megyek. Ha kellek, megkeresel, ha nem kellek akkor nem fogsz. Szóval viszlát Maia. Légy boldog! - mondtam majd egy puszit nyomtam a homlokára. Elindultam, de érzetem egy puha kezet a csuklómon. Az ő keze volt. Nem nyitotta ki a szemét de a szája mozgott.

- Ne hagyj itt! Kérlek! - halkan mondta - Szeretlek Harry! - mondta majd egyre nagyobb vigyor lett  az arcomon. Kimondhatatlan boldogság járt át

- Nem foglak!